Te tudod, honnan ered a tökfaragás szokása? Meg fogsz lepődni!
Hazánkban a tökfaragás és egyáltalán a Halloween szokása csak az elmúlt évtizedben kezdett elterjedni, mára viszont teljesen általánossá vált. Bár a magyarok többsége valószínűleg az amerikai filmekben látott először ijesztő fejekké faragott hatalmas töklámpásokat, az eredeti népszokás csak a tizenkilencedik században, természetesen Európából került át az Újvilágba. Ezt persze az amerikaiak sem feltétlen tartják számon, hiszen hazájukban annyi különféle nép és tradíció él, hogy eredetük sokszor a távoli partok homályába vész.
Ijesztő mese a tökfaragás mögött
A töklámpás ijesztő kell legyen. Ez még annál is fontosabb, mint maga az alapanyagul szolgáló tök. Eredetileg nem is volt ez kizárólagos: termetes fehérrépát, nagyra nőtt burgonyagumókat és méretes céklákat éppúgy használtak a lámpásokhoz, mint sütőtököt. Maga a szokás többszáz éves és a kelta (ír) mondavilágban gyökerezik, központi alakja Fukar (eredeti nevén Stingy) Jack, a részeges, ám furfangos kovácsmester. Jack olyan csavaros észjárású ember volt, hogy számos alkalommal túljárt magának az ördögnek az eszén is.
A legenda szerint Jack egyik éjjel jól felöntött a garatra, és fel-alá bolyongott falujában, amikor összetalálkozott az ördöggel, aki elsőként el akarta vinni a lelkét. Aztán inkább elkezdtek együtt inni, azonban nem tudták kifizetni az italukat, hiszen Jack korábban már minden pénzét elitta. Meggyőzte újdonsült ivócimboráját, hogy változzon ezüstpénzzé, és azzal előbb rendezik a számlát, majd meglépnek. A Sátánnak megtetszett az ötlet, át is változott. Ekkor Jack megfogta az ezüstpénzt, és gyorsan zsebrevágta. Abban a zsebében azonban egy keresztet tartott, ami megakadályozta az ördögöt, hogy visszaváltozzon. Ekkor Jack megzsarolta, és csak akkor engedte el, amikor az beleegyezett, hogy cserébe nem veszi el a lelkét. Sőt, egy későbbi alkalommal meggyőzte az ördögöt, hogy másszon fel egy fára gyümölcsöt lopni, majd gyorsan egy nagy keresztet vájt a fába, és addig nem engedte le a Sátánt, amíg az meg nem fogadta, hogy 10 évig nem háborgatja őt. Így is lett.
Lámpás Jack, a bolyongó vándor
Szó, ami szó, mindezért az ördög annyira haragudott rá, hogy amikor végül meghalt, és a mennybe nem nyert bebocsátást, nem akarta még a pokolba se beengedni szegényt. Helyette egy sokkal rosszabb sorsa ítélte: örök bolyongásra és saját nyughelyének keresésére. Jack vándorlásához nem kapott más útitársat, mint egy kivájt cukorrépát, amiben egy izzó széndarab világított. Egykori falujában többször látták a hazajáró lelket, kezében kezdetleges lámpásával, így ragadt rá a Jack of the Lantern név (ami annyit tesz: Lámpás Jack), ami jack-o-lantern-re rövidült.
Így hívják ma is a faragott töklámpást, amit a monda szerint azért készítenek, hogy így tartsák távol házuktól a bolyongó kísérteteket. Persze ma már kicsit másképp van, a tökfaragást vidám családi vagy baráti együttléttel kötik össze, Halloween ünnepén pedig világszerte sok más szokás is elterjedt, például a jelmezbe öltözés, a csokit vagy csalunk – és persze a féktelen éjszakai mulatozás is.
