A főzés nem csak az ételek elkészítéséről szól
Amikor együtt főzünk a gyerekeinkkel, és megtanítjuk nekik egy-egy étel elkészítésének a módját, azt is megtanulják, hogy a főzés nem csupán ennyiből áll. Előtte és utána is van teendő még: elő kell készíteni az eszközöket, be kell szerezi a hozzávalókat, a főzés, sütés végén bizony össze kell rámolni és el is kell mosogatni. Nem muszáj azonban ezt munkaként felfogni.
Miért fontos?
A konyha a lakásnak talán az egyik legfontosabb része. Itt ugyanis varázslat zajlik. A varázslatot azonban elő kell készíteni, és az akkor tud jól sikerülni, ha a megfelelő anyagok is rendelkezésre állnak hozzá, sőt mi több, a varázsló is rászánja, vagy inkább odaszenteli magát, idejét, lelki állapotát annak, hogy létrehozzon valamit, ami előtte nem létezett. Talán ez az, amit el lehet magyarázni a gyerekeknek. Az étel megfőzése, recept alapján való összeállítása egy dolog, de a főzés, sütés már sokkal korábban elkezdődik. Ha a gyerekek megértik, és velünk együtt részt vesznek a „varázslásban”, akkor sokkal inkább tisztelni fogják magát az ételt, sőt akár szívesebben meg is kóstolják, hiszen tudják, mennyi idő, energia mindezt megvalósítani. Végül a főzés, sütés végén el is kell rámolni, a piszkos edényeket el kell mosogatni, és a helyükre kell tenni. Mindezt azért, hogy legközelebb is tudjunk főzni, hogy rend és tisztaság uralkodjon a konyhánkban.
Előtte
A főzés mindig azzal kezdődik, hogy együtt kitaláljuk a kisgyerekkel, hogy mit is szeretnénk főzni. Nézegessünk könyveket vagy akár az internetet, és találjuk ki együtt, kinek mi tetszik, mihez lenne kedve. Amikor megszületett a döntés, menjünk el együtt a boltba, piacra, és szerezzük be a hozzávalókat. Persze sok esetben abból főzünk, ami otthon van, és ezzel sincsen semmi baj, mégis érdemes együtt piacra menni, megtanítani a csemetéknek hogyan működik a mérleg, melyik évszakban melyik zöldséget, gyümölcsöt érdemes választani, és hogyan kell kérni a húst a hentestől, vagy mi alapján választjuk ki a kínálatból, hogy melyik dobozos tejet vesszük meg. Már kicsi korban érdemes megtanítani ezeket a dolgokat, és sokat-sokat ismételni, hogy mindez rutinná válhasson. Lassanként a gyerekek is belejönnek, és leellenőrzik maguktól a szavatossági dátumot, vagy bizonyos allergiák esetén ellenőrzik, nincs-e az összetevők között mogyoró például. Hazaérve kössünk a kicsikre kötényt, adjuk meg a főzés módját, ne kapkodjunk. Magyarázzuk el, miért fontos, hogy a hosszú hajú lányok haja mindig fel legyen fogva, és miért viselnek a chef-ek kuktasapkát. Bízzuk nyugodtan a kisgyerekre, hogy a főzéshez szükséges hozzávalókat felsorakoztassa, amikor a fűszereket is elővesszük együtt, nyugodtan szagoltassuk meg velük, hogy tudják, melyik milyen illatú.
Utána
Ám nem csupán az előmunkálatok fontosak, hanem a főzés utáni rendrakás is. Ne hagyjuk ki ebből a gyerekeket, sőt, adjunk nekik feladatot, még akkor is, ha így tovább tart a rendrakás. Fogjuk ezt is fel egy közös játékként. Nem is gondolnánk, hogy ezek az élmények milyen nagyban befolyásolják majd későbbi életüket, hiszen mi jelentjük számukra a követendő mintát. Ha már kisgyerekkorban megtanulják a gyerekek, hogy a főzés után a szennyes edényeket el kell mosogatni, el kell törölgetni, és a helyükre kell tenni, később a saját életükben is igyekszenek majd a mintát követni. Sőt ezt nem csak a főzésre fogják majd vonatkoztatni, hanem nagy valószínűséggel az élet más területein is kamatoztatni fogják. Ne sajnáljuk az időt, ha a kiborult lisztet kell együtt a csemetével felsöpörni, vagy meg kell várni, amíg neki sikerül az eltört tojás ragadós fehérjéjét feltörölni. Ne szidjuk a gyereket, inkább dicsérjük, ha ügyes. Ne vegyük olyan komolyan magunkat vagy a főzést, hogy ne lehessen esélyünk a nevetésre, bohóckodásra. Így tudjuk motiválni, hogy máskor is legyen kedve együtt tevékenykedni velünk a konyhában, és mi is jól érezhetjük magunkat a végén. Valójában a mi döntésünk, hogy hogyan fogjuk fel a közös főzéssel járó elő- és utómunkálatokat: feladatnak vagy közös élménynek, egy hosszútávú befektetésnek, egy jó mókának.
