Fűszerek, amelyeket már az ókorban is használtak
Számtalan fűszerrel és fűszerkeverékkel ízesíthetjük az ételeinket – ez részben a felfedezések korának, az utazásoknak, más kontinensek meghódításának köszönhető. Ma is használt fűszereink egy része Ázsiából, de van amelyik Amerikából származik, és csak a középkortól kezdett terjedni a használata. Arról azonban gyakran megfeledkezünk, hogy már az ókorban is sokféle növényt használtak az ételek ízesítésére, és hogy a fokhagyma az egyiptomi, majd a hellén és római kultúrában is szerepet kapott.
A görögök és rómaiak leginkább a Földközi-tenger partvidékén termő, őshonos növényeket, kisebb részben pedig a távoli tájakról hozott fűszereket használták.
A bibliai tájakon a fokhagymán és vöröshagymán kívül ismerték többek közt a köményt, a koriandert, a sáfrányt, a babért, a vadmajoránnát, a mustármagot, és az Arábiában termő fahéjat, és mézzel édesítettek.
Dél-Európában megterem többek közt a rozmaring, a majoránna, az oregánó, a metélőhagyma, a koriander, a mustár, a kakukkfű, a csombor (vagy borsikafű), a menta, a fekete üröm, a fehér üröm és a babér. A Földközi-tenger mellékéről származik az ánizs, amit az ókori Egyiptomban és a keleti kultúrákban is használtak, és annak idején egyébként a rómaiak közvetítésével került Pannóniába. Az ókorban a borsot is ismerték a mediterráneumban, de Magyarországon például csak a középkorban terjedt el.
A görögök a korabeli források és a történészek szerint szerették a zamatos fogásokat, sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottak. A konyhában a szezámmagot, a köményt, az ánizst, a kaprot, a koriandert, a mentát, a zsályát, a majoránnát, a rutát és a citromot is használták. Mazsolával, mézzel, édes gyümölcsökkel vagy nádcukorral édesítették az ételeiket, és készítettek ecetet is. A húsokat zöldfűszerekkel pácolva sütötték meg. A fahéjat és a borsot pedig Nagy Sándor hozta be Dél-Európába a Kr. e. 326-os indiai hadjárat során.
A rómaiak kezdetben puritán módon étkeztek, a gyümölcsök, zöldségek, kenyérfélék, sajtok domináltak, és csak a pun háborúk után terjedtek el a bőségesebb lakomák fűszerezett, pácolt hússokkal, halakkal. A császárság korában pedig a tehetős rómaiak fényűző, extrém lakomákat rendeztek, a fűszerezés egyre erőteljesebbé, gazdagabbá vált. A rómaiak is használták a mediterráneum zöldfűszereit, ezen kívül pedig a borsot, petrezselymet, az ánizst, a mentát, a pirított köménymagot, a zellermagot, a datolyát, a mézet és az ecetet. Mártásaikat borssal, borral, mézzel, olívaolajjal és különféle fűszerekkel készítették. A fahéjról, majoránnáról, a szegfűszegről és a sáfrányról pedig egy időben úgy tartották, hogy az illatuktól vonzóbb lesz az ember.
