Panírozás, a legnagyobb buli!
Nekünk, szülőknek nem annyira felemelő a gondolat, hogy a konyhapult ázik a tojásban, a földön a panírmorzsa recseg a talpunk alatt, és az egész konyha lisztfelhőben úszik. Ám a gyerekek imádnak panírozni. Ha megengedjük nekik, utána pedig együtt takarítunk, nem csak minőségi időt töltünk együtt, de a kisgyerek ügyesedik, sőt a sütés-főzés alapjait is elsajátíthatja.
Hozd a fellépőt!
A család legkisebbjeinek a kedvenc időtöltései közé tartozik a gyurmázás, sárban való tapicskolás, homok pogácsák készítése. Egyszóval a kicsik szeretnek különböző anyagokat egészen testközelből megtapasztalni. A liszt, a tojás és a panírmorzsa, melyekkel bundázhatunk húst, sajtot vagy zöldséget, mind különböző textúrájú, tapintású. Ez pedig rendkívül érdekes nekik. Puha, nedves, száraz, porszerű, ragadós, ha csak a rájuk jellemző mellékneveket sorra vesszük és megtanítjuk az új szavakat nekik, már azzal sokat tanulnak. Ha pedig részt vehetnek a konyhai munkálatokban, azaz segíthetnek saját kezükkel panírozni, melynek eredménye egy finom ebéd vagy vacsora, az a világ egyik legklasszabb programja, főleg, ha azt anyával vagy apával együtt tehetik. Érdemes tehát odakészíteni a konyhapult mellé a fellépőt, hogy kényelmesen elérje a kicsi a lisztet vagy a morzsát, és kezdődhet a munka.
Vegyen részt az előkészületekben és az utómunkában is!
A panírozás igazán jó móka, a gyerekek számára csak játék, míg nekünk, szülőknek egy elvégzendő feladat. Érdemes bevonni a kisgyereket mind az előkészületekbe, mind a „játék” utáni rendrakásba, azaz a takarításba, elpakolásba. Kössünk kis kötényt a picurra, adjuk meg a módját, de ha éppen nincsen gyerekméretű köténykénk, egy nagyobb főzős póló is megteszi, melyet kinevezhetünk ezekre az alkalmakra munkaruhának. Segítsen ő a pultra tenni a lisztes dobozt, kiszámolni hány tojásra van szükség, egy nagyobb edénybe önteni a morzsát. Az elpakolásnál pedig törölgethetnek, a helyükre rakhatják a tiszta edényeket, felsöpörhetik a konyhát. Akkor is vonjuk őket be, ha ezzel tovább tart az egész procedúra, vagy nem lesz tökéletes a rend, a tisztaság. Hiszen csak így tanulja meg a kicsi, hogy az étel elkészítése előtt és után is vannak teendők. Ha ezt viccelődve, együtt, nevetve tesszük, akkor pedig nem is olyan szörnyű az egész. Higgyük el, jó lesz majd emlékeznünk ezekre a pillanatokra nem is olyan sokára majd…
Mit adjunk a kezébe?
A gyakorlottabb apró séfek kezébe már adhatunk kisebbre vágott csirkehúst, sőt akár a zöldségek közül a haladóbb típusúakat, mint amilyen a karfiol. A kezdő panírozók inkább sajttal, vagy zöldségekkel kezdjenek, melyeket egyszerűbb panírozni, ilyen a cukkini például. Így, ha esetleg még frissen is szeretné megkóstolni, akkor sem történik semmi különös, legfeljebb egy kicsi darab hiányozni fog a rántott sajtból.
Nem baj, ha kiömlik, kiborul, koszos lesz.
A gyerekekkel való közös főzés nem jár incidens nélkül, annyi bizonyos. Mégis fontos, hogy hogyan reagálunk, ha kiömlik a liszt, ha a tojáshéj is belekerül vagy a morzsa a földre esik. Ne vegyük el a saját és csemeténk kedvét azzal, hogy dohogunk, kiborulunk vagy rögtön vadul törölgetni kezdünk. Megtörténik, de sebaj. Ez nem jelenthet problémát. A közös perceket töltsük jókedvűen, és takarítsunk utána együtt fel. Ne szidjuk meg a kisgyereket, ne minősítsük a munkáját azzal, hogy ügyetlen. Inkább dicsérjük meg abban, ami éppen sikerül, hogy ezzel is motiváljuk arra, hogy legközelebb is legyen kedve velünk alkotni valamit a konyhában. Hiszen csak úgy fog egyre ügyesebbé válni, ha gyakorol, ahhoz pedig sikerélményre van szükség. A közösen elkészített ebéd vagy vacsora, amit meg is lehet enni, nagyon is erős ösztönző erő. Főleg, ha a család többi tagja is megdicséri a főztünket. Panírozásra fel!
