Így tanítsd meg palacsintát sütni
A palacsintát minden gyerek szereti. Ha együtt készítjük el, még finomabb lesz. Mire figyeljünk? Mit mondjunk és mutassunk meg mindenképp? Mindenre fény derül.
Adjuk a kezébe
Már az óvodás is segíthet a palacsinta elkészítésében. Nem is kell hozzá más, mint leginkább türelem. Persze egy fellépő sem árt, aminek nem csúszik a lába, hogy felérje a munkaterületet. A hozzávalók összekeverésénél és kimérésénél a kisgyerek is segédkezhet. Sőt, ha még előrébb megyünk, akkor az összetevőket ő maga is előveheti. Adjuk a kezébe a tojásokat, rakja ő a tál mellé a lisztet, mutassuk meg, hogyan működik a mérleg, ha a tészta összeállításánál szükségünk van rá. Ezek a számunkra rutin feladatok neki igazi, élő játékot jelentenek. Amikor pedig a tálba is engedjük, hogy ő zúdítsa bele a lisztet, ő töltse hozzá a tejet, sőt a tojásokat is beleütheti, miután megmutattuk, hogyan kell, no hát az maga a földi boldogság! Kikerekedett szemmel fogja figyelni, hogyan alakul át a sok száraz hozzávaló egynemű folyékony tésztává, ahogy keveri. Ez igazi varázslat, pedig a sütőt még be sem kapcsoltuk. A tészta összekeverésével is megpróbálkozhat a kicsi, ám a mennyiségtől függően, ez kemény fizikai munka is lehet, amiben hamar elfáradhat a kis kéz. Sebaj, kérjük meg, hogy tartsa nekünk két kézzel az edényt, amíg egyneművé keverjük, az is nagy segítség.
Sütésre várva
Amíg a tészta pihen pár percet, érdemes már a következő eseményekre felkészülni, és persze beszélni, beszélni, beszélgetni. Nem arról, hogy mit ne csináljon. Inkább arról, hogy mi magunk mire szoktunk figyelni. Az úgy sokkal megszívlelendőbb, mintha csak utasítgatunk. Mondjuk el, hogy amíg a sütésre várunk, mi szeretünk rendet tenni, feltörölni az „eltévedt” tésztacseppeket, a kiborult lisztet, a lecsöppent tojásfehérjét. Mert a kisgyerekkel való főzés több takarítással és hosszabb ideig tart, mégis megéri a fáradtságot. Hiszen, ha együtt készítjük az első mozdulattól az utolsóig a palacsintákat, a kisgyerek azt is megtanulja, hogy az étel nem csak úgy „oda kerül” az asztalra, hanem van vele dolog, el kell menni vásárolni, ki kell pakolni, dolgozni kell vele, és igen, utána takarítani, mosogatni, rámolni is kell.
Duplán figyelni
Mire mindezzel végzünk, el is érkezik a sütés ideje. Jó, ha egyszerre két serpenyővel sütünk, egy kisebbel és egy nagyobbal. Mondjuk el neki, hogy mire szoktunk mi figyelni, hogy a sütő veszélyes hely is lehet, ha nem vagyunk figyelmesek. Érdemes megmutatni, hogy a serpenyő nyelét mindig befelé fordítjuk, nehogy leverjük. Ha gázsütőnk van, mondjuk el a kisgyereknek, hogy tűz keletkezhet, ha a ruhánk ujja túl hosszú, ezért mindig feltűrjük. Aztán az első palacsintákat „kéz a kézben” azaz mindig felnőtt kézzel megerősítve tartja a kisgyerek. Együtt süssük a palacsintákat, és a megfordítást is mutassuk meg. Nem baj, ha elsőre nem sikerül, bíztassuk, bátorítsuk őt, hogy ne adja fel. Ha elmeséljük, hogy velünk is megesett, hányszor, konkrét példával, hogy valami elsőre nem sikerült, még nagyobb erőt fog neki ez adni, hogy tovább próbálkozzon.
Az első saját készítésű palacsintánál ugyanis nincs finomabb a világon, főleg, ha azt apa, a testvérek vagy a nagyi is megkóstolhatja.
