A varázslat, ami még a múlandóságot is könnyebbé teszi
Az ősz talán a legnagyobb kihívást jelentő évszakunk. Az évnek ez az a szakasza, amikorra ha minden jól megy kicsit számot vetettünk az eddigi hónapokkal, pihentünk és felkészültünk valami újra. Iskolai félévek indulnak be, őszi projektek a munkahelyeken, új trendek megannyi területen… Folytathatnánk még, a lényeg, hogy miközben ezek a hónapok nagy általánosságban, az ember által meghódított világban valami új kezdetét jelentik, addig a természetben az elmúlást, egyfajta nyugalmi állapotot hoznak. Hogyan küzdhetünk meg ezzel az ellentmondással évről-évre? Hogyan dolgozzuk fel a múlandóságot? Egy kis varázslat segíthet. És ennek a varázslatnak a neve: lekvár.
Körbekérdeztünk kicsit, kinek mi jut eszébe a szóról, milyen élmények kapcsolódnak az ételhez magához és, ahogy várható volt, a legtöbbször a ’nagymama’, ’gyerekkor’ került említésre. A megosztott történetek közt azonban volt egy különösen kedves és megható, amit mindenképp el akartunk mesélni: „Van egy üveg baracklekvárom, a vitrinben tartom a fő helyen, közvetlenül a Herendi teáskanna mellett. Kis üveg celofánnal lekötve, rajta régi vignettával ez áll: „2008 júl.”. Az imádott Nagymamám utolsó befőzése. 2008. augusztusban pedig megszületett a kislányom. A lekvárt az ő esküvőjén fogjuk felbontani vagy a ballagásán vagy a diplomaosztóján, vagy amikor ő szeretné.”
Ezt tudja tehát többek között a lekvár. Képes megőrizni valamit belőlünk a szeretteinknek. Az ételek, az étkezés, a generációról generációra hagyományozódó receptek egyébként is valamilyen egyszerre nagyon is kézzelfogható, ugyanakkor valamiképp szinte már mágikusan megfoghatatlan örökséget ad(hat)nak nekünk. A közös reggelik, tízóraik, teadélutánok, uzsonnák, éjszakai nassolások valamiképp mind megjelennek egy-egy üveg lekvárban. Talán épp ugyanabban az üvegben volt az előző évi adag, vagy egy jóval korábbi is, hiszen a jó kis befőttes üvegeket mind tudjuk, hogy érdemes kimosni és eltenni és újra meg újra felhasználni. Ki tudja, ily módon mennyi szerettünk kezében fordult meg ugyanaz az üvegcse. Mennyi pillanat tapadhat az áttetsző felülethez. És ez mind itt van velünk, elég csak a következő lekváros kenyér, kétszersült, palacsinta vagy süti felett nem valamelyik képernyőt bekapcsolnunk, hanem végigkövetnünk minden mozdulatot: ahogy levesszük a polcról, lecsavarjuk a fedelét, – talán egy kis erőkifejtéssel – kikeressük a kedvenc kiskanalunkat, belemerítjük a lekvárba, egyenletesen elkenjük a vajas kenyerünkön, majd végre beleharapunk. Mi jut eszünkbe először?
Ma, amikor a gasztronómia területén is egyre sűrűbben követik egymást az újabb és újabb „forradalmak”, nem kell sokat keresgélnünk, hogy igazán különleges, egyedi receptekre bukkanjunk. Számos magyar oldal ad tippeket, de ha beszélünk valamilyen idegen nyelvet, azon is érdemes keresgélnünk, hiszen ahány kultúra, annyi recept! A mi válogatásunkban ezúttal német területről származó ötletek is helyet kaptak, de először is lássunk egy kis felsorolást az őszi termésekről, melyeket bátran kombinálhatunk egymással, hogy kikeverjük a saját, csak ránk jellemző lekvárunkat, netán új családi hagyományt teremtve a készítésével!
Őszi termények
Szezonális zöldségek és gyümölcsök szeptemberben, melyeket akár lekvárkészítéshez is felhasználhatunk: paradicsom (lassan itt a szezon vége), paprika, padlizsán, cukkini, répa, pasztinák, sütőtök, cékla, zeller, édeskömény, karalábé, vöröshagyma, lilahagyma és alma, birsalma, körte, szőlő, szilva, áfonya (kék- és vörösáfonya), málna, szeder, őszibarack (lassan vége a szezonnak).
Ezek mellett érdemes lehet még mindenképp kipróbálnunk a fügét, a gesztenyét és a feketeszedret is, de ahogy fentebb írtuk, a lehető legizgalmasabb kombinációk állíthatók elő egy kis fantáziával és bátorsággal! A fűszerekből is merhetünk egyebet kipróbálni, mint fahéj vagy szegfűszeg, itt van például a levendula, aminek egyre több és több felhasználási módja válik népszerűvé, de érdemes beemelnünk kedvenceink közé a kardamomot vagy a rózsaborsot is!
Miért érdemes szezonális terményekből dolgoznunk?
A szezonális étkezés segít, hogy étrendünk összhangban legyen az évszakokkal, ez pedig már rövidtávon is meghálálja magát. A szezonális étkezés egy kis odafigyeléssel párosítva nagyon változatossá teheti étrendünket, ami fontos része az egészséges életmódnak, hiszen a zöldségek és gyümölcsök a szezonjukban tartalmazzák a legtöbb vitamint.
Gyakorta találkozhatunk azzal a kérdéssel, hogyan lehet az egészséges étrendet anyagilag finanszírozni? Nos, a szezonális termények vásárlása ebben is segítségünkre lehet, hiszen saját szezonjában minden zöldség és gyümölcs olcsóbb. Azaz, ha többségében szezonális termények kerülnek a kosarunkba, azzal nem csak az egészségünket támogatjuk, de a pénztárcánkat is kíméljük. A helyben termelt szezonális zöldségek egész biztosan a legfinomabbak, legolcsóbbak (többek között a távoli helyekről történő szállítás költsége is kiesik), legegészségesebbek és legkörnyezetbarátabbak is, azaz vásárlásukkal még a környezetünket is védjük.
Különleges őszi lekvárok
Végül pedig álljon itt néhány azokból a receptekből, melyekből készült termékek jellemzően nem találhatóak meg a nagyobb bevásárlóközpontokban, mi azonban elkészíthetjük őket otthon egy őszi hétvégén akár családi programot, mesedélutánt szervezve a lekvárfőzés köré! Elevenítsük fel a legkedvesebb történeteinket, akár egy izgalmas ismerkedős társasjáték segítségével, ami még közelebb hozhat bennünket egymáshoz!
Vörösboros hagymalekvár
4 fej lilahagyma / 2 fej vöröshagyma /1 kis csokor kakukkfű / 1,5 dl jóféle száraz vörös bor (A bor nagyban befolyásolja a készülő ételt így fontos, hogy olyat használjunk, amit jól esne meginni is!) / 1 evőkanál vaj / 4-5 evőkanálnyi virágméz / 2 evőkanál olivaolaj / 3 evőkanál balzsamecet (a minőségre itt is figyeljünk!) /1 evőkanál só / 1 evőkanál durvára őrölt rózsabors
Vágjuk apróra vagy szeleteljük hajszálvékonyra a hagymát. A forró olajban addig kevergessük, míg kissé megfonnyad. Ekkor a lángot állítsuk a legkisebb hőfokra és fedjük le a hagymát. Körülbelül 50 percig pároljuk így, de figyeljünk, nehogy odaégjen! Amikor kellően megpuhult és összefőtt a hagyma, jöhet a só és a bors, majd a bor és a balzsamecet. Tekerjük fel a hőfokot, hadd érjenek össze az ízek forrás közben. Miután felforrt, újra vegyük lejjebb a lángot és még 30 percig hagyjuk összefőni az edény tartalmát. Ha a lé 90%-ban elforrt, jöhet a méz. Ezt adagolhatjuk ízlés szerint, 4-5 evőkanálnál többet is adhatunk hozzá. Ilyenkor már érdemes megkóstolni készülő lekvárunkat, hogy időben tudjuk korrigálni az ízeket. Miközben erre figyelünk, lassú kevergetés mellett a felaprózott kakukkfű is a lábasba kerülhet. 10-20 percnek nagyjából elegendőnek kell lennie, hogy lekvárunk besűrűsödjön. Mikor elég sűrűnek ítéljük, kapcsoljuk le a lángot és kis pihentetés után adjunk hozzá egy evőkanál vajat. Tökéletes lehet hamburgerbe, húsok mellé vagy pirítósra, de grillezéshez is bátran ajánljuk!
Fügelekvár vörösborral
1,1 kg hámozott, érett füge (24 hámozatlan füge volt) / 350 ml száraz vörös bor (érdemes a kedvencünket venni) / 1 rúd vanília / 1 kg tartósító cukor (1: 1)
Hámozzuk meg és vágjuk minél kisebbre a fügéket. Tegyük félre egy nagy tálba vagy közvetlenül a főzéshez készített serpenyőnkbe, lábasunkba. A vaníliarudat vágjuk fel hosszában és kaparjuk ki belőle a pépet. Mind a pépet, mind a hüvelyt adjuk hozzá a fügéhez. Ezután jöhet a tartósítócukor adagolása. Végül öntsük rá minderre a bort és alaposan keverjük össze. Egy éjszakára tegyük a hűtőbe és hagyjuk kicsit összeérni. Másnap kézi turmixgéppel pürésítsük össze a lekvárkeverékünket, majd folyamatos keverés mellett forraljuk fel. A tartósító csomagolásán szereplőutasításokat követve addig főzzük a keveréket, míg az enyhén pezsegni nem kezd. Fontos a folyamatos keverés! Mikor teljesen felforrt, azonnal töltsük a forró lekvárt az előre kifőzött üvegekbe, szorosan zárjuk le őket és állítsuk őket fejre. Hagyjuk így állni körülbelül 5 percig, majd fordítsuk vissza és hagyjuk kihűlni. A füge- és vörösborlekvár önmagában is szenzációs, de még több ízárnyalatát fedezhetjük fel, ha különböző sajtokkal próbáljuk ki!
..és egy magyar verzió Horváth Rozitól! Fügére fel!
almás málnalekvár zöldcitrommal
végül egy lekvárbefőzési kisokos, mert Horváth Rozi mindenre gondol
