3 nem hétköznapi módszer a szilvalekvár elkészítésére
A klasszikus „kocsikenőcs” szilvalekvár sokak kedvence. Cukor nélkül készül, kenhető, illatos és ízes, na meg rettentően körülményes az elkészítése. Ezért a legtöbb háziasszony nem vállalkozik rá, hogy otthon próbálja meg létrehozni ezt a csodát, így vagy talál egy jó és megbízható forrást, vagy a család lemond ennek a kiváló és egészséges téli csemegének a fogyasztásáról.
Az elmúlt években több olyan módszer is napvilágot látott, amely alternatívát kínál az üstben napokig főzött csemegének és a módszer sokkal kevesebb idő és energia ráfordítását igényli. Ezek közül válogattunk.
Üst helyett sütőben
A sütőben készülő szilvalekvárhoz nincs szükség cukorra. Igaz ugyan, hogy az elkészítési idő viszonylag hosszú, de nem kell mellette állni, nem kell kavargatni, nem fröcsög. Magozzuk ki a szilvákat, majd terítsük el egy nagy tepsiben – átlagosan 4 kg gyümölcs fér bele. Úgy terítsük el a gyümölcsöt, hogy egy rétegben fedje a tepsi alját. Kb. 2 óra múlva annyira összeesik a gyümölcs, hogy még egyszer annyit hozzá lehet tenni.
150 fokra előmelegített sütőbe tesszük a tepsit (van, aki úgy csinálja, hogy egyszerre két tepsit tesz be és 3 óra múltán összeönti a kettő tartalmát), majd kb. 3 óra múlva visszavesszük 120 fokra. A sülési idő a szilva víztartalmától függ, összesen kb. 8 óra, de közben nem szükséges piszkálni, legfeljebb néha abból a célból keverjük át, hogy mindenhol egyformán érje a meleg. Ha egész éjszakára ott akarjuk hagyni felügyelet nélkül, akkor az első 3 órában is inkább válasszuk a 120 fokot.
Ezt a fajta szilvalekvárt nem ízesítjük, mert, ha a nem megfelelően elkeveredett fűszer megég a sütőben, az nem csak rossz ízt ad, de egészségtelen is.
Főzés helyett aszalás
A villámgyors szilvalekvár úgy készül, hogy aszalt szilvát annyi vízbe áztatunk, amennyi ellepi, majd turmixgépben pempősítjük a felpuhult gyümölcsöket. Ha friss szilva áll rendelkezésünkre, akkor magozzuk ki, aszaljuk meg, majd így tegyük el télire, így kiváló alapanyag lesz később a villámgyors szilvalekvárhoz. Az aszalást végezhetjük aszalógépben vagy sütőben (maximum 50 fokon) is.
A szilvalekvár ezen típusát az elkészítés végén fűszerezzük, csipet fahéjjal, őrölt szegfűszeggel, merészebbek csipet szerecsendióval és ha kell, cukorral vagy mézzel.
Merész utakon
Az utolsó receptünk a napjainkban divatos gyors lekvárfőzést veszi alapul (nagyanyáink ezt a fajta szilvalekvárt úgy hívták, hogy röszter). A lekvár különlegessége a friss ízben és a fűszerezésben rejlik. Természetesen ez a fajta lekvár nem sűrűn kenhető, hanem inkább szaftos, így süteménybe, lekváros kenyérre vagy morzsás nudli tetejére finom inkább.
A kimagozott szilvát cukorral megszórva tesszük fel főni, így hamarabb kiengedi a levét. Ha nem akarjuk nagyon édesre vagy érett szilvával van dolgunk, akkor csak kevés cukrot szórjunk rá. Kis lángon, gyakran kevergetve főzzük fél órát, majd a befejezés előtt ízesítsük borral vagy rummal, citromhéjjal, marcipánnal, mézeskalács fűszerkeverékkel. Aki jobban szereti, ha nem darabos, hanem krémes, botmixerrel pépesítheti.
