Te is tudsz főzni, csak kezdd el!
Először is szögezzük le: főzni mindenki tud. Aki akar. Ahhoz persze, hogy ez a közhelyesnek tűnő gondolat értelmet nyerjen, előbb fontos tisztázni valamit. Mégpedig, hogy mikor mondjuk azt, hogy valaki tud főzni. Ha szakács? Ha nagyon trendi ételeket tud készíteni? Ha képes húsz főre vacsorát adni? Ha akár éttermet is nyithatna? Legtöbben átlagemberként, ezekre a kérdésekre hajlamosak vagyunk nem választ adni. Jól tesszük, hiszen akkor is elmondhatjuk valakiről, hogy igen jól tud főzni, ha nem séf, ritkán főz sok emberre, egyszerűbb ételeket készít és nem ebből szeretne megélni.
Akkor mégis ki tud főzni? Hogyan lehetne meghatározni ezt? Talán úgy, hogy a mindennapi életben hasznos célok irányából közelítjük meg a kérdést, célkitűzéseink pedig reálisak. Módosítsuk a kérdéseinket. Képes a maga és családja számára ehető ételeket előállítani? A hűtőben talált hozzávalókból legalább egy egészséges fogást el tud készíteni? Megoldja az étkezést úgy, hogy ritkán csengeti a pizzafutárt? Stressz nélkül elboldogul a saját konyhájában? Vagyis a tanuljunk meg főzni célkitűzésből sokkal inkább lesz: váljon szokásunkká a főzés. Így pedig értelmet adtunk a közhelynek, hiszen főzni tényleg mindenki tud!
Ha (hobbi)szakács akarsz lenni, elég rendszeresen főznöd, a többi jön magától. Ilyen egyszerű? Persze. Vagy mégsem? Nem biztos. Mindennap főzni sem könnyebb, mint bármilyen más olyan dologból szokást kialakítani, ami jó neked. Viszont nem is nehezebb. Ha már megpróbáltad és kudarcot vallottál, annak egy oka lehet. Nem a vásárlás, nem a mosogatás és nem is az, hogy nincs hozzá tehetséged. Hanem hogy túl gyorsan, túl sokat vártál el magadtól.
Ha új életstílust akarunk kialakítani, hajlamosak vagyunk azonnal fejest ugrani. Se bemelegítés, se zuhany. Ez pedig azt eredményezi, hogy a medencében hamar begörcsölünk, kievickélünk és hagyjuk a fenébe az egészet. Pedig nem kell, hogy így legyen.
Ha azt akarod, hogy valami a jó szokásoddá váljon, kezdd egy aprósággal. Semmiképp se úgy, hogy félórát guglizol receptet keresve, aztán elmész a szupermarketbe egy órát válogatni a hozzávalókat, majd két órát főzöl és félórát mosogatsz. Ennek semmi értelme, így csak feladni lehet. Máshogy kell csinálni! Vegyél egy serpenyőt. Szépet, amire ránézned is öröm, ami a kedvenced lesz. Otthon vedd kézbe és képzeld el, mit főznél benne. Tedd a tűzhelyre. Rakd el a fiókba vagy a szekrénybe. Másnap vedd elő ismét és tedd a tűzhelyre. Ezt folytasd egy hétig. Nem vicc: így épül egy jó szokás alapja. Ezután jöhet a következő lépés.
Jutalmazd meg magad, mert mindennap elővetted a serpenyőt. Méghozzá úgy, hogy rendelj néhány alapanyagot online vagy menj el a közeli szupermarketbe. Nem kell nagy dolgokra gondolni: friss vagy akár gyorsfagyasztott zöldségek, gomba, szárnyas vagy marha, sajt, tejföl, joghurt, száraztészta, natúr paradicsomszósz. Mindenképp vásárolj pár remek alapfűszert is: só, fekete és fehér bors, oregánó, bazsalikom, rozmaring, majoránna, kakukkfű, őrölt és egész kömény, babér és természetesen erős és édes pirospaprika. Esetleg koriander, római kömény, kurkuma, szerecsendió. Persze bármi mást is megvehetsz, ami megtetszik, sokszor a fűszereket válogatva jut eszünkbe, mit is ennénk szívesen, hiszen nagyon élénken idéznek fel ízeket, illatokat.
Ha ezzel is megvagy, akkor sem kell azonnal nekilátnod a főzésnek. Viszont már felépült a szokásod, hogy kézbe vedd a serpenyődet, megvannak a hozzávalóid és a fűszereid is. A főzés többé nem az életedtől elválasztott, hanem reális lehetőség és hozzád kapcsolódó valami. Természetes dolog, ami csak úgy megtörténik. Nincs több stresszelés, az éhségre adott válaszod a főzés lesz. És így szépen elindulsz azon az úton, aminek nemhogy a végén, de már néhány lépés megtétele után egy egészségesebb és vidámabb önmagad vár. És nem messze valahol ott lesz a szakács is.
