A balkáni konyha legjobb fogását az ajvárt általában sült húsok mellé szokták kínálni, de talán nem szentségtörés tésztával keverni se. Ha meg igen, akkor úgy sem tudják meg, megnyugodhatunk.
Miért is ne kevernénk tésztával, hiszen hasonló egy jó tésztaszószhoz: lassan készül, csak a legfinomabb alapanyagok vannak benne, tulajdonképpen egy üvegbe zárt nyárdarabka.
Mivel elég pepecselős munka az ajvár készítése, azt javaslom, egyszerre készítsünk egy jó nagy adagot, akár a tripláját is a receptben megadott mennyiségnek.
Ha tehetem, én mindig kint sütöm faszénparázs felett a paprikákat és a padlizsánokat is, ettől még sokkal karakteresebb, füstösebb, nyáriasabb lesz a végeredmény.
Összejövünk páran, hajnalban kimegyünk a piacra, bevásárolunk az ajvárhoz, majd nekilátunk.
Munka közben megiszunk pár fröccsöt, jókat beszélgetünk, és szinte észre sem vesszük, hogy dolgoztunk. Persze mindig készül valamilyen desszert is az alkalomra, a fiúk pedig sütnek valamilyen húst, hogy azonnal tesztelhessük a végeredményt, milyen is lett az idei ajvárunk. Egy héttel később újra összejövünk és lecsót főzünk be bográcsban. Kezd újra megtelni a kamrapolc.
Ha nincs éppen lehetőség kint sütni, akkor sincs veszve a füstös íz!
Egy csipetnyi füstölt pirospaprika vagy a tészta tetejére reszelt jó minőségű füstölt sajt csodákra képes!