Száraz serpenyőben először világos aranybarnára pirítotjuk a szezámmagokat. majd kissé megpirítjuk a durvára darált mandulát is. Néhány evőkanál porcukrot elkeverünk 1 tk. őrölt fahéjjal.

Tegyük keverőtálba a száraz hozzávalókat, és keverjük el őket. Adjuk a felkockázott hideg vajat a lisztes keverékhez és morzsoljuk el, amíg morzsás állagot kapunk. Fokozatosan öntsük hozzá a tejet és keverjük simává, egyneművé. Lehet, hogy a lisztes keverék nem veszi fel az összes tejet, de az is lehet, hogy kell még hozzá. Ez mindig a felhasznált liszttől függ. A homogén állagú tésztát gömbölyítsük. Tépkedjünk diónyi darabokat belőle és formázzuk kis golyókká.

Egy közepes lábasban hevítsünk fel kb. 3 ujjnyi olajat, nagyjából 175 fokosra (használhatunk cukorhőmérőt). Amikor az olaj forró, tegyük bele a fánkgolyókat és oldalanként pár perc alatt süssük szép aranybarnára mindet. Figyeljünk az olajra, mert ha túl forró, a tészta hamar megsül kívül, de nyers marad belül. Ha viszont nem elég forró az olaj, túl sokáig ázik benne a tészta és ehetetlenül olajos lesz. Egyszerre négy, maximum öt fánkgolyót süssünk, ha ennél többet teszünk a lábasba, lehűti az olajat.

A megsült fánkgolyókat szűrőbe szedjük és hagyjuk lecsepegni róluk a felesleges olajat.

Még melegen hempergessük meg a fahéjas cukorban, a szezámmagban, darált mandulában. Kinek melyik tetszik. Kínáljunk hozzá fahéjas meggylekvárt, vagy sárgabacklekvárt.