Karácsonykor a fenyő központi szerepbe kerül. A legtöbben természetesen a karácsonyfára gondolnak most, pedig bizonyos formában a tányéron is helyet kaphat. És nemcsak díszítésként, hiszen a fenyőmag az egyik legfinomabb ehető magféle, amivel csak próbálkozhatunk. De mit lehet tudni erről a királyi csemegéről, és miért ilyen borsos az ára?

A fenyőmag finom és egészséges, viszont elég drága. Nem véletlenül, hiszen termesztése időigényes, begyűjtése pedig körülményes. Valóban fenyőkön terem, de csak néhány fajta termése elég nagy ahhoz, hogy érdemes legyen foglalkozni vele, ezek a Pinus cembroides, sibirica, edulis, pinea és koraiensis. A legjobb minőségűnek az európai mandulafenyőből (Pl. pinea) származó karcsú magot tartják, a dundibb, ázsiai változatok olcsóbbak és kevésbé ízesek.

A könnycsepp alakú, ehető bél egy vastag héjban foglal helyet a fenyőtobozban, és másfél év alatt érik be. A fák 15-25 éves korukban fordulnak termőre és 40-70 éves koruk között hozzák a legtöbb termést. A legtöbb fenyőmagot vadon élő fenyőkről, kézzel szüretelik még azelőtt, hogy a tobozok kinyílnának. A leszedett tobozokat vászonzsákban, napon szárítják három hétig, majd összezúzzák és kézzel kiszedik a termést. Itt még nincs vége, hiszen a tobozból kiszedett fenyőmagot egy második réteg héj is borítja, amelyet szintén kézzel távolítanak el, ez pedig időnként igencsak nehéz feladat.

A fenyőmag konyhakész állapotában hosszúkás, elefántcsontszínű, mandulára emlékeztető magbél, hosszúsága általában 1,5 centiméternél kisebb. Nyersen puha textúrájú, íze édeskés és vajas, enyhén pirítva íze intenzívebbé, szerkezete ropogósabbá válik. Gyakran használják bazsalikomos pesto készítéséhez, de hozzáadják salátákhoz és számos desszerthez is kiváló.

Ha fenyőmaggal dolgozunk, nagyon oda kell figyelni, magas olajtartalma miatt könnyedén odaég és pillanatok alatt ehetetlenné válik. Ha tehát arra adjuk a fejünket, hogy nyers fenyőmagot pirítsunk otthon, használjunk öntöttvas serpenyőt szárazon, közepes lángon, folyamatos rázogatás mellett. Álljunk mellette és őrizzük mindaddig, amíg illatozva sötét mézszínűvé válik. Ekkor azonnal vegyük ki a serpenyőből, hogy a pirulást rögtön megállítsuk. A pestón kívül használhatjuk zöld és majonézes salátákhoz, dresszingekhez, valamint bármilyen olyan desszerthez, ami mandulával, dióval, pisztáciával készülhet. A fenyőmaggal töltött baklava felejthetetlen élmény, csakúgy, mint a marcipános csokoládétorta, a vele készült romesco szósz is egészen megindító, de spenótsalátába, rizses piláfokhoz, olasz tészták tetejére vagy gombás pizza feltétjéhez is kifogástalanul illik. Természetesen magában, sörkorcsolyaként is csodálatos, de ilyen fogyasztása könnyen drága szokássá válhat.

A fenyőmag rendkívül egészséges, egyszeresen és többszörösen telítetlen és Omega-6 zsírsavakban gazdag, így segít csökkenteni az LDL-koleszterin szintjét a vérben. Gluténmentes, így cöliákiások is bátran fogyaszthatják, emellett kiváló forrása az E-vitaminnak és nélkülözhetetlen ásványi anyagoknak, mangán-, szelén-, cink-, magnéziumtartalma is jelentékeny. A fenyőmag igen kevéssé allergén, jóval kevesebben érzékenyek rá, mint bármely más diófélére. Akik mégis, általában a kínai származású magra allergiásak. Ha a fenyőmag fogyasztása után fémes, keserű ízt érzünk, az túlérzékenységre utalhat, ami a legtöbbször nem jár egyéb tünetekkel és magától elmúlik.

Miért ne tennénk egy próbát, hogy idén karácsonykor az ünnepi fogásokban is megjelenjen a fenyő?