Hogy is van a régi reklám szlogenje? Cipőt a cipőboltból? Az étkezésünkre lefordítva ezt úgy szoktam mondani, hogy azt együk, ami éppen terem. Azt gondolom, szerencsés helyzetben vagyunk, Magyarországon rendkívül színes a szezonális alapanyagok palettája.

Tavasztól őszig csak kapkodom a fejemet minden évben, mennyi csodálatos zöldség és gyümölcs terem itthon. Ha csak az eperre gondolok, az első tavaszi gyümölcsre, azonnal mosolyogni kezdek. A természet tökéletesen működik, hiszen az eper talán az egyik C vitaminban leggazdagabb gyümölcsünk, ami a hosszú, téli időszak után bizony nagyon jól jön.

Régen, amikor nem volt ekkora kínálat, fel sem merült az emberekben, hogy márciusban epret egyenek, ami jó eséllyel egy másik országból döcög akár több napon át, talán némi vegyszerrel is lekezelve, hogy az érési folyamat lassabb legyen. Minél messzebbről érkezik hozzánk egy termék, legyen az zöldség vagy gyümölcs, annál inkább megterheli a környezetet, ráadásul az íze és a tápanyagtartalma sem olyan, mint amikor 2 órával a piacra kerülése előtt szedik le.

Gyerekkoromban a nyarakat a nagyszüleimnél töltöttem. A nagypapám gazdálkodó földműves ember volt, és amit megtermelt, azt a piacon adta el. Gyerekként nagy kaland volt nekem vele menni, hajnalban kelni, reggelire lángost enni, és kimérni az árut a vevőknek. Még zsebpénzt is kaptam tőle a napvégén, amit általában francia drazséra vagy limó porra költöttem el. A vele eltöltött idő miatt is maradt meg bennem ennyire határozottan a piac szeretete. Van, hogy én is nyűgnek érzem az előkészületeket, de általában jóleső érzés van bennem, amikor összeírom, mit szeretnék vásárolni. Bekészítem a kosaramba a dobozaimat, a vászontáskáimat és már indulok is.

Piacra járni jó. Imádom a hangulatát, a nyüzsgését. El is vagyok kényeztetve, mert két olyan nagy piac is van a közelemben (Újpesti Piac, Lehel csarnok), ahol mindent meg tudok venni. Az Újpesti Piacon, ahol általában vásárolok, van 3-4 termelő, 2 tojásos, egy húsos, akikkel már nagyon jól ismerjük egymást. Szeretek velük beszélgetni, recepteket cserélni. Közben pedig az is szóba kerül, hogyan és hol termett az, amit épp megveszek, mikor mehetek a bébi cukkiniért, vagy a friss dióért, milyen a termés, ki hogyan szokta elkészíteni a karalábét, vagy hogyan teszi el télire a paradicsomot.

Amiből csak tudok, helyit vásárolok, és akkor, amikor terem. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden itthon megtermő, vagy hazai gyártású terméket megveszek, mert ezekből is van sok olyan, ami nagyon rossz minőségű, vagy indokolatlanul túlcsomagolt és túlárazott termék. Ha valami olyanra van szükségem, ami nem terem meg itthon, vagy borzalmas minőségű, azt a terméket választom, ami a közeli országokból, minél közelebbről származik.

Egy szónak is száz a vége: ha az elhatározás és a tudatosság megvan bennünk arra, hogy ezt a kis plusz odafigyelést és valamivel több időt ráfordítsunk a vásárlásra, nagyon sokat teszünk magunkért és a Bolygóért is.

Ezek az én lelőhelyeim:
Újpesti Piac és Vásárcsarnok, Újpesti Biopiac, Lehel Csarnok, Pancs Gasztroplacc (vasárnaponként), Czakó Piacz, Nekedterem, Szatyorbolt