Szikkadó bejgli, betonkemény mézeskalács, maradék sülthúsok és halászlé - mit kezdjünk a felhalmozódott ételekkel, ha kicsit elszámoltuk a karácsonyi menüfőzést? Tippek a maradékok felhasználására.

Húsvéthoz hasonlóan karácsonykor is hajlamos abba a hibába esni az ember, hogy túlvállalja magát a főzéssel, a család is hoz-visz azért néhány tálca sütemény vagy mást, aztán napokig áll halomban az ételmaradék, ami sok esetben sajnos a kukában vagy a kutya táljában landol. Tonnaszám dobunk ki évente olyan ételeket, amik egy kis átalakítással tökéletesen menthetőek, úgyhogy nem is olyan nehéz kitörni a pénzkidobás-pazarlás-bűntudat hármasából.

A legegyszerűbb a maradék sültek felhasználása, ráadásul ezek nem csak fél- vagy kényszermegoldások, hanem kifejezetten helytálló ételek: a felcsíkozott vagy felszeletelt sültek lehetnek levesbetétek, például krémleveseket dúsíthatunk vele. Az orosz hússaláta tipikus felhasználása a sült húsnak (ki hallott már olyanról, hogy valaki kifejezetten emiatt kezdett el húst sütni?), de a maradék kacsa- vagy libasült jól mutat egy céklás, diós salátában. Darálva vagy felaprítva rakott ételeket is kiegészíthetünk vele, de szendvicsnek sem utolsó, csak mindenképp legyen mellette valami szaftos kellék - tojás, avokádó, torma, joghurtkrém, sajtok, szinte végtelen a lista.

A sülteknél jóval kényesebb a hal újrahasznosítása: mivel két napnál tovább amúgy sem szabad tárolni, ezért kisebb az esélye, hogy marad, de ha mégis, készítsen belőle pástétomot: citrusok leve és héja, mustár, zöldfűszerek, bors, kevés chili, esetleg némi puha vaj, és kész a legegyszerűbb könnyű vacsora.

Nem dicsekszik ezzel az ember, de hát a legjobb családban is előfordul, hogy megmarad egy negyed mákosbejgli vagy egy doboz mézeskalács, és ha ráadásul még nem is tároljuk megfelelően, akkor ezek könnyen száradnak, úgy meg nincs sok kedve az embernek elmajszolni. A bejglit szuperül lehet variálni: meglocsolhatjuk meleg tejszín és tej keverékével, fogyaszthatjuk langyosan, vagy be is tehetjük a sütőbe, mint egy kenyérpudingot. Rétegezhetjük vaníliakrémmel, befőttel, tejszínhabbal, mint egy angol trifle-t - a gesztenyés bejglihez tegyünk vörösáfonyát, meggyet, rumot, a diósat akár egy kis baracklekvárral is meglocsolhatjuk rétegezés előtt.

A mézeskalácsok közül csak azt szabad felhasználni, ami nem porosodott hetekig a fán vagy a polcokon (ezeket tegyük el jövőre), tehát amit amúgy is evésre szántunk. Ha akad még olyan mézeskalács, ami nem száradt ki teljesen és nem törik bele a fogunk, akkor ragasszuk össze valamilyen sűrű lekvárral, mondjuk szilvával, aztán mártsuk meg csokoládéban - egy nagyon fűszeres, de a lekvártól puha isler-szerű süteményt kapunk. Ha már nagyon száradtak a mézesek és menthetetlennek tűnik a helyzet, még mindig ledarálhatjuk, a kapott morzsát pedig bármilyen kekszalapú süteményben felhasználhatjuk: kókuszgolyók, sajttorták, tortaalapok, de még akár morzsasütik alapja is lehet később, ha jól lezárt dobozban tároljuk.