Újra divat házilag befőzni, tartósítani télre a nyár pazar ízeit. A lekvárfőzés nem bonyolult feladat, de a siker érdekében érdemes néhány dologra odafigyelni.
 

A legfontosabb alapszabály a higiénia. Ha befőzünk, tiszta konyhában tegyük, és ne akkor, amikor a család étkezik, ugyanis egy, a lekvárba beleejtett kenyérmorzsa is tönkre tudja tenni a végeredményt.

A lekvárnak szánt gyümölcsöt mossuk meg alaposan, akár több vízben. Igyekezzünk ép terméseket válogatni, illetve vágjunk ki minden hibás részt és ne használjunk túlérett példányokat.

Csírátlanítsuk a lekváros-befőttes üvegeket a tetőkkel együtt, mert bármilyen apró, benne maradt piszok miatt megromolhat a lekvárunk. Mosogassuk el alaposan az üvegeket és kupakokat, öblítsük el még alaposabban és következhet a csírátlanítás, amit több módon végezhetünk!

Sütőben: melegítsük elő a sütőt 120-130 °C-ra és 15-20 percre tegyük a sütőbe az alaposan elmosogatott üvegeket, melyeket szájjal felfelé egy tepsire tettünk. A tepsi aljára terítsünk konyhai papírtörlőt, így az üvegek alja nem érintkezik közvetlenül a fémmel és nem fog eldurranni a csírátlanítás ideje alatt.  A kupakokat is tegyük az üvegek mellé és 15-20 perc elteltével merjük a forró lekvárt a forró üvegekbe, tekerjük rá a tetőt, fordítsuk fejjel lefelé pár percre (így azt is észrevesszük, ha valamelyik nem zár rendesen) majd tegyük az üvegeket száraz dunsztba (pld. kosárba, plédek közé bugyolálva), hogy lassan tudjanak kihűlni.

Csírátlaníthatunk mosogatógépben is, ha a legmagasabb hőmérsékleten lefuttatunk egy programot.

Ki is főzhetjük az üvegeket-kupakokat forró-lobogó vízben, ám ez a módszer kicsit macerásabb, és ha olyan területen lakunk, ahol kemény a víz, esztétikailag sem szerencsés ez a módszer, mert az üvegeink opálossá válhatnak a rájuk tapadó vízkő miatt. Ha mégis forrázással csírátlanítunk, mindenképpen szerezzünk be egy speciális csipeszt, amivel az üvegeket és kupakokat is ki tudjuk halászni a forrásban lévő vízből a forrázás veszélye nélkül.

Egy-egy üveg kupakját több évig is használhatjuk, de mindig mossuk őket tisztára (a perem alatt is!) és felnyitáskor ne feszegessük őket (késsel például), mert deformálódhatnak és a következő használatkor már nem fognak rendesen zárni. Ha esetleg rozsdásodni kezdenének, dobjuk ki őket, a legtöbb üvegre tudunk külön is kupakot vásárolni. Ha a kupak ép és tiszta, nem szükséges fóliát, vagy celofánt tenni alá, bár van, aki ragaszkodik a tartósítószerek használatához és két celofánréteg közé, a kupak alá tesz belőle.

Lekvárok főzésénél nem feltétlenül szükséges tartósítószert használni. Ha megfelelő a csírátlanítás és ép, egészséges, nem túlérett gyümölcsből főtt lekvár kerül a forró üvegbe, a kupakja rendesen rá van tekerve és lassan (száraz dunsztban) hűl ki, nem fog megromlani. Érdemes azonban arra figyelni, hogy a tartósítószer-mentesen készült lekvárokat felbontás után 2-3 nap alatt fogyasszuk el, mert nem lehet őket hetekig őrizgetni felbontás után még a hűtőben sem. Én a leggyakrabban 2 dl-es üvegekbe szoktam eltenni őket, az jó eséllyel elfogy pár nap alatt.

Ha kellően édes és érett a gyümölcs, akkor érdemes kipróbálni a cukormentes befőzést. Ha üde színű, élénken gyümölcsös lekvárra vágyunk, ne főzzük órákig, hanem pár perces forralás után sűrítsük kevés hozzáadott pektinnel, ami ma már könnyen beszerezhető bioboltokban, vagy rendelhető az interneten.  A bolti lekvárzselésítők általában tartalmaznak valamennyi tartósítószert, némelyik még pálmaolajat is, így beszerzés előtt érdemes elolvasni az összetevőket a csomagoláson.  Ahhoz, hogy a pektin ki tudja fejteni hatását, érdemes pár csepp citromlevet is adni a lekvárhoz, éppannyit, hogy a végeredményt még ne savanyítsa el.  A főzés végén hozzáadott kevés alkohol (a gyümölcstől függően rum, vodka, vagy portói) is segíti a tartósítást és a lekvár ízének sem árt.

Cukor helyett használhatunk egyéb édesítőszert: mézet, sztíviát, eritritet, nyírfacukrot, vagy más alternatív édesítőszert. Hogy miből mennyit, az már ízlés dolga, mint ahogy a fűszerezés is, akár friss zöldfűszerekkel is.